Ismerjük meg Angolát

A már évek óta tartó sikeres, egzotikus ország-bemutató újabb állomásaként Angolát ismerhette meg a mintegy nyolcvan fős érdeklődő közönség a 2014. júniusig látható kiállításon a József körút és a Nap utca sarkán található Zászlómúzeumban.

A délnyugat-afrikai régió egyik ékességét, az Angolai Köztársaságot és annak történelmét, gazdaságát, kultúráját, népviseletét ismeretterjesztő tablókon és kiállított tárgyakon keresztül mutatja be a kiállítás, amely rövid betekintést enged az ország történelmébe és a gazdaságába. A fotókon jól tükröződik és a kiállítási anyagban is bemutatásra kerülnek az angolai ember mindennapjai, valamint az is hogyan fejlődik a természeti látványosságokban bővelkedő ország és milyen sikereket ért el az elmúlt évtizedekben.

Balogh Lászlónak, a múzeum igazgatójának rövid üdvözlését, majd a két ország himnuszának elhangzását követően Őexc. Lizeth PENA NAWANGA SATUMBO úrnő, az Angolai Köztársaság budapesti nagykövete köszöntötte a megjelenteket, közöttük számos nagykövetség képviselőjét.

A Nagykövet asszony a kiállítási megnyitójában örömét és köszönetét juttatta kifejezésre aziránt, hogy a Józsefvárosi Önkormányzat támogatásának és Balogh László, a Zászlómúzeum igazgatója fáradhatatlan tevékenységének köszönhetően létre jöhetett ez az ország ismertető kiállítás. Reményét fejezte ki továbbá, hogy a mostani alkalom is hozzájárulhat az afrikai ország történelmének, kultúrájának a jobb megismeréséhez, az együttműködési kapcsolatok elmélyítéséhez.

A kiállítás megnyitójának színvonalát emelte Sallay Gabriella énekművész közreműködése és Nemecz Katalin folklór táncbemutatója. A rendezvényt kellemes hangulatú fogadás zárta.

Bővebben arról amit tudni illik Angoláról

Afrika délnyugati részén az Atlanti-óceán mentén húzódó széles síkságon, a Luandai-öböl partján hosszan nyúlik el az Angolai Köztársaság, amelynek a fővárosa Luanda, az ország politikai, kulturális, pénzügyi és kereskedelmi központja, egyben a világ egyik legdrágább városa a megélhetési indexek alapján.
Éghajlata száraz szavannai, melyet az óceán szomszédságának köszönhet. Éghajlata hűvösebb és szárazabb a földrajzi fekvése szerint elvárhatónál, az évi középhőmérséklet 20 C körüli. A nyár novembertől májusig tart, a hőmérséklet 26-27 C körüli, és az esőzések miatt a levegő kellemetlenül fülledt. A tél ellenben rövid, és eső nélküli, a középhőmérséklet 20 C körül van.
Luanda lakossága az önállóság elnyerésekor félmillió volt, azonban a több mint százezer portugál eltávozása után egy időre megcsappant, majd gyors növekedésnek indult, és az 1980-as évek közepére 1,1 millióra növekedett, s 2000-re már majdnem elérte az ötmilliót.
A főváros Angola legjelentősebb települése, az ország népességének egy nyolcada él itt, kikötője a második legforgalmasabb. Vasérc, gyémánt, kőolaj és kávékivitel bonyolódik le itt, egyben az észak-angolai vasút kiindulópontja, és jelentős nemzetközi légikikötő.
Ipara főleg a környező mezőgazdasági területek termékeit dolgozza fel: malmok, dohány és cukorgyárak, olajütők, sörfőzők, pamutipari üzem, cellulóz és papírgyár található itt. Vegyészetének alapja az egymillió tonna kapacitású kőolaj finomító.
Az ország nevezetességei: a Remédios-katedrális, a Sao Miguel-erőd, amely 1638-ban épült, a Carmo-templomot 1663-ban emelték, a Nossa Senhora da Nazaré-templom - a XVII. században épült.

Angolában az emberi élet jelei már a történelem előtti időkre nyúlnak vissza, amit a Luanda, Congo és Namíbia vidékén talált leletek is jól bizonyítanak.
A hasonló tulajdonságokkal rendelkező különböző népekből kialakult Bantu törzs északról vándorolt e területre, és a fejlett technikai ismereteiknek köszönhetően könnyedén átvették az uralkodást az őslakosság felett.
A XII. században, ezen csoportok társadalmi és politikai szerveződése megalakította a Kongói királyságot, melynek M'Banza Congo lett a fővárosa, és területe délen Gabontól a Kwanza folyóig, nyugaton pedig az Atlanti partoktól a Kwango folyóig terjedt.
Amikor az első portugál felfedezők megérkeztek 1482-ben, gyors barátságot alakítottak ki a kongói királyokkal, mely a két fél között létrejött erős kereskedelmi kapcsolatokat, valamint a kereszténység elterjedését eredményezte. Kongó még a nevét is megváltoztatta, I. Don Afonso Királyság lett, São Salvador fővárossal.
Ez a baráti kapcsolat akkor szakadt meg, amikor Paulo Dias Novias megszállta a tengerparti régiókat és átvette azok közvetlen irányítását.
Ugyanebben az időben felerősödött a rabszolga kereskedelem, akiket Amerikába Sao Tomeba és Brazíliába szállítottak. Amikor Kongó királya véget akart vetni ennek a folyamatnak, akkor már késő volt. A hódító és pusztító háborúk több mint egy évszázadon keresztül folytatódtak. Az angolai lakosság megosztásával a portugáloknak sikerült az ország belsejéig nyomulni, de az egész vidéket, mely ma az Angolai Köztársaság területét képezi csak 1900-ban sikerült teljes ellenőrzésük alá venni.
A XIX. Században, Sã da Bandeirának sikerült eltörölni a portugál kormány által elfogadott rabszolga kereskedelmi törvényt.
Az 1884/1885-ös Berlini Kongresszus felosztotta Afrikát az európai országok között, majd Portugália hosszú és küzdelmes harcba kezdett, hogy fenntarthassa a terület fölötti fennhatóságát, mind a megszállás, mind a közigazgatás értelmében. Ezt csak az I. világháború utáni szerződésekkel sikerült elérnie.
A békefolyamatok az 1950-es évek elején az autonómiát követelő nemzeti mozgalmak felbukkanásával kezdődtek. A teljesületlen követeléseik eredményeként 1960-tól 1974-ig tartó függetlenségi háború vette kezdetét. Angola 1975. november 11-én vívta ki a függetlenségét.
A függetlenségi háború alatt három mozgalom játszott aktív szerepet, az MPLA, az FNLA és az UNITA, melyeket eltérő nemzetközi érdekek támogattak. A közös ellenség Portugália elűzése azonban a polgárháború kezdetét eredményezte, a három ellenséges mozgalom harcával, melyből az MLPA jött ki győztesen, amikor Kuba segítségével megszerezte a részleges hatalmat.
A fő rivális párt, az UNITA, folytatta az ellenállást és a központi fennsík jelentős részét elfoglalta. Egy sor nemzetközi egyezményt hívtak életre, hogy helyreállítsák a békét, de egyiket sem tartották be. A hatalmi harc csak a 2002. év elején az UNITA vezér halálával ért végleg véget.

Készítette: Dr. Bakó László